Tasmina Perry: Ház ​a Naplemente-tónál

13:37

Először olvastam a 21. Század Kiadótól, de szerencsére nem kellett csalódnom. Egy nagyon jó könyvet olvashattam tőlük. A Ház a Naplemente-tónál egyszerre volt romantikus, fájdalmas és meglepő.

 Senki nem felejthet el egy olyan nyarat, amelyet a Casa D’Orban töltött…
A Casa D’Or, a titokzatos ültetvényes ház a Naplemente-tó partján, több mint ötven éve a Wyatt család tulajdonában van. Jennifer Wyatt ide tér vissza az egyetem elvégzése után reményekkel telve, várja a tóparti nyár. Ám mire eljön az ősz, szíve összetörik, családja szétesik, álmai semmibe vesznek.
Húsz évvel később a Casa D’Or, tragikus események áldozataként, elhanyagoltan áll. Jennifer rácsapta az ajtót a múltjára. Aztán Jim, a férfi, akit megismert, és akibe beleszeretett azon a varázslatos nyáron, újra megjelenik az életében. Azt tervezi, hogy visszaszerzi a Casa D’Or egykori dicsőségét. Találkozásuk felzavarja mindkettejük régi kísérteteit, és felfedi a sötét titkokat, amelyeket a ház még mindig rejteget.

Idézetek:
„Szenvedély és cél, erre a két dologra van az embernek szüksége ahhoz, hogy sikeres legyen!” 
„Néha tudnia kell az embernek, hogy mikor engedjen el valamit, függetlenül attól, mennyire szerette. Érezte már ezt valaha?”
„Akkor a legédesebb a gyümölcs, ha szenvedéllyel ültetik el a magot.”
„Ha már nyaraltál valaha a Casa D’Orban, soha nem felejted el. Kristálytisztán emlékszel rá, még a szemedet sem kell lehunynod, hogy felidézd a súlyos, meleg szellőt, az azáleák illatát és a napcsókolta bőrödhöz tapadó levegőt.”
„Könnyű állandóan a múltban élni, nem gondolod? – jegyezte meg Jennifer, és kikapcsolta a videokamerát. – Jobb az akkori magadra emlékezni, amikor még minden csupa lehetőség volt, nem pedig csalódás. Amikor még nem tartoztunk felelősséggel. Az idő nagy festékpisztoly, kitörölheted az összes rossz részt.”

A borító és a fülszöveg alapján egy könnyed, szerelmi történetet vártam a csodás és napfényes Casa D'Orban. Ehelyett egy szomorúsággal, szívfájdalommal és lemondással járó romantikus könyvet kaptam, melyben meglepetésként ért, hogy mennyire életszagú, mennyire azt sugallja a regény, hogy a való életben is érdemes várni az igaz szerelemre, nem minden tökéletes és a döntéseink az egész életünket meghatározhatja. Nem egy mézes-mázos szerelemet kapunk, de mégis az egész lényeddel átéled két fiatal múlhatatlan érzéseit, melyet a váratlan fordulatokkal, meglepő titkokkal övezet múlt még 20 év távlatából is meghatároz.

A regény férfi szemszögben íródott, mely mindig meglepő főleg, ha egy romantikus történetről van szó, mégis Jim Johnson nézőpontjából egészen másfajta módon ismerhetjük meg az eseményeket. A két főszereplő Jim és Jennifer még fiatalon találkoznak és szeretnek egymásba, de a két fiatalt az események szétválasztják. A karakterek szintén hozzájárulnak a történet hangulatához, hiszen az ő érzéseik, gondolataik és cselekedeteik alapjában határozzák meg a regény történetét. Amikor 20 évvel később újra egymásra találnak, felszínre kerülnek a meglepő fordulatok, hazugságok és titkok. 

Jim és Jennifer egyrészt a titkoknak és a társadalmi különbségeknek köszönhetően, másrészt a szülői nyomás miatt élik, a fiatalon eltervezett élet és álmok helyett a rideg és egymástól különálló életüket. A regény azonban megmutatja számunkra, hogy remény mindig van és az igaz szerelem soha nem múlik, a két szereplő érzései a hazugságok, titkok, fájdalmak ellenére is ugyanolyan erősek. Emellett azt is megmutatja a történet az olvasó számára, hogy sosincs késő újrakezdeni és megvalósítani a saját álmainkat. Szerelem, napsütés, titkok és meglepő fordulatok. Garantáltan élvezni fogod a történetet minden percét, hiszen senki ​nem felejthet el egy olyan nyarat, amelyet a Casa D'Orban töltött…
Értékelésem:




You Might Also Like

0 megjegyzés